Már Kr. e. 10 000 évvel is ismerték a tégla fogalmát, akkor még agyagtégla formájában ugyan, de építkezésre használták. Később az ókori Mezopotámiában a sajtolt téglát, a tégla egy fejlettebb változatát kezdték el alkalmazni az építkezésekben.
Az első igazi mérföldkő a tégla történetében az égetett téglának a megjelenése volt, Kr. e. 3000 körül. Rájöttek arra, hogy az égetett tégla sokkal ellenállóbb és a tartóssága is rendkívülinek bizonyult. Így olyan építményeket is megépíthettek, amire korábban nem volt példa.
A római kor óriási építményei is téglából készültek, a bizánci kor azonban tovább finomította a rómaiak által alkalmazott téglágyártást. Időközben a kínaiak is olyan technikát dolgoztak ki, amivel az ismert tégla még ellenállóbb és szilárdabb lett.
Így a 13. századra a tégla már világszerte ismert építési alapelem volt. A 17. század végére az európai technika fejlődésének köszönhetően a téglagyártás olcsóbb lett, a termék a szegényebb rétegekhez is eljuthatott. A 18. századra már sikerült olyan módszert alkalmazni, amivel képesek lettek a tégla nagyüzemű, nagytételben való előállítására. A 19. század gépesített technikájának bevezetésével és alkalmazásával már téglából készült minden ipari létesítmény. A korai amerikai felhőkarcolók is téglából készültek.
A 20. századra és napjainkra a téglagyártás óriási méreteket öltött, és hihetetlen technikai megoldásokkal gyarapodott. Új, korszerű termékek jelentek meg a piacon, és ezek a termékek egyre több, kreatív felhasználási módot engednek meg.
